Nagykun Kupa 2004

Karcagon rendezték meg idén a negyedik Nagykun Kupát. Reggel fél hétkor indultunk az iskola elől egy bérelt busszal. Az út kb. két és fél órás volt, de a helyszínen sokat vártunk a mérlegelés miatt. Miután tőlünk már mindenki sorra került, átöltöztünk és elmentünk bemelegíteni. Féltizenkettő tájban elkezdték a küzdelmeket, amelyet 2 óra körül megszakított az ünnepélyes megnyitóra. A gyermekek között nem történtek nagy sérülések, viszont az ifiknél, és az idősebbeknél elég komoly sérülések voltak. Egy-két karatekát a mentő vitt el, de a többség ott volt az eredményhirdetésen. Hoztunk egy első helyezést, de sok második meg harmadik helyezést is. Félkilenc táján indultunk haza, és 11 körül értünk a suli elé. Az egész nap kellemes hangulatban telt el és mindenki jól érezte magát.

Tarsoly Beáta 5.kyu


Felsorakoztak a kupák...


...az ünnepélyes megnyitóra

Bushido szurkoló különítmény melegít

Három hétig tartó kemény edzés után szombaton, korán reggel elindultunk Lőrincről. Az utazás nem tűnt olyan hosszúnak (valószínűleg azért, mert jól elvoltunk a buszon) pedig Karcag nincs olyan közel. Mikor megérkeztünk a sportcsarnokba, mehettünk is mérlegelni, de ez nagyon elhúzódott a sok versenyző miatt. Ezért aztán egy-két órával csúszott a verseny kezdete is, ami fokozta az izgalmat mindenkiben. Ebből adódóan egyik társam rosszul lett, ezért a páston sem tudott sokat nyújtani. Annak viszont nagyon örültem, hogy a Bushido Sportegyesületből megint sok érmet hoztunk el. Úgyhogy végül is számomra szimpatikus volt a verseny, mert nagyon sokféle kor- és súlycsoport küzdhetett meg az első helyért. Csupán magammal nem vagyok megelégedve, mert szerintem többre lettem volna képes, de így legalább tudom, hogy legközelebb mi mindenre kell még odafigyelnem.

Szabó Máté 6. kyu


Lehengerlő győzelem kell

Kicsi a bors, de erős

Ellenőrzésre a lengőbordát
kérem felmutatni

Hetekkel a verseny előtt elkezdtük a felkészülést. Erősítettünk, technikáinkon csiszoltunk és küzdöttünk. Szombat reggel negyed hétkor találkoztunk a suli előtt. Mindenki nagyon álmos volt, mert elég korán kellett kelni. Majd elindultunk egy igen jó busszal. Szerencsére 2 és fél óra alatt sikerült leérni a karcagi sportcsarnokba. Mérlegelés közben kiderült hogy Sensei a kocsijában hagyta a Budo Pass-omat. Egy kicsit megriadtam, hogy akkor most nem versenyezhetek, na meg nem kellett volna a sportorvost meggyőzni alkalmasságomról. De Sensei megbeszélte az illetékesekkel. Így némileg megnyugodtam, de még mindig ott volt, hogy elvernek. Vagy nem? Elkezdődött a verseny, elég érdekesen volt megszervezve, mert a korcsoportokat keverve szólították a küzdőtérre. Egyszer csak meghallottam a nevem és már ott is voltam a tatami szélén. Négy meccsem volt - elég kemények - de egyet megnyertem. Sokan szurkoltak és ez erőt adott. Lassan vége lett a versenynek, a társaim elég szépen szerepeltek. Voltak rajtuk ugyan kisebb nagyobb sérülések de komoly baj nem történt. Hazafelé a buszon a hangulat már jobb volt, ugyan mindenki elfáradt, de éltette őket az a tudat, hogy otthon meleg puha ágy vár rájuk.

Molnár Tímea 6. kyu


Eredményes szereplés

További képek

Küzdelmek Díjkiosztó