Edzőtábor 2004 nyár

A szerző az övvizsgáján társaival "pihen"Az edzőtábor július 28-án kezdődött. A 21-es busz végállomásánál találkoztunk edzőtársaimmal reggel 10 órakor. Ezután csoportban mentünk be a táborba, elfoglalni a szállásokat. A házakat csak 11 óra körül foglalhattuk el, mivel még takarítottak. A házak 10 személyesek voltak, az egyik szobában 4, a másikban 6 ember részére volt ágy. Én a négyágyas szobába kerültem barátaimmal, Petivel, Chubee-val és Zolival. A másik szobában kicsik voltak.

Az első edzés aznap 16 órakor kezdődött, szóval elég idővel rendelkeztünk a kipakoláshoz, és még szórakozni is tudtunk. Chubee hozott vízibombát, úgyhogy elvoltunk egy darabig. A szobánkban volt hifi és hűtő is, szintén Chewbacca jóvoltából. Az első edzésen elmondták, mikor van kaja, mi hol van, szóval, amit tudnunk kell. Utána volt egy kis átmozgató edzés.

A táborba sok külföldi mester és tanítvány érkezett, és most is, mint eddig eljött a 10. danos mester, Jon Bluming. Az edzések: 7:00-7:45-ig, 10:00-11:45-ig és 16:00-17:45-ig tartottak. A reggeli edzésen többnyire futás volt és utána átmozgató, erősítő gyakorlatok. A délelőtti edzésen kataztunk és kihonoztunk övszín szerinti csoportokban. Az esti edzésen folytattuk ott, ahol délelőtt abbahagytuk.

Sikeres vizsga Sikeres vizsga Sikeres vizsga

Sikeres vizsgázók: Kakuk Zoltán, Stift György, Vass Viktor, Lakatos Dávid, Deáky Norbert és  Ecsedi László

Ez így ment az övvizsga napjáig. A vizsga előtt mindenki feszült, ideges és türelmetlen volt senki sem tudta biztosan, hogy vizsgázik-e vagy sem. A technikai vizsga 10 órakor kezdődött úgy, mint egy délelőtti edzés. A vizsgáztatók sensei Kiss Attila és sensei Bitai Melinda voltak a Bushido Sportegyesülettől. Számos külföldi és hazai mester figyelte a vizsga menetét. Amikor a vizsgázók között a saját nevemet hallottam, nagy kő esett le a szívemről. A többi 3. kyus barátom is vizsgázott.

A vizsga kemény volt, de a barna övért meg járni ezt a nehéz utat. A vizsgaküzdelmek 16 órakor kezdődtek a danra vizsgázók számára. A küzdelmek után jött a vacsora és a várva várt eredményhirdetés. Egyesületünkből sokan levizsgáztak. Így a tábor után mindenki büszke teljesítményére, köztük én is.

Stift György 2. kyu
Bushido Sportegyesület

Várakozás Várakozás Várakozás

Kora reggel, csoportosan vonult be a Bushido a táborba - és csoportosan várta a szállás kiürülését

Várakozás Várakozás Várakozás

A szállás elfoglalásáig hátralevő időt ki-ki vérmérséklete szerint múlatja

A szállás Közös étkezés Közös étkezés

A szállás után...

... a második legfontosabb hely, az ebédlő


A szerző hűtőszekrényt szerel - fabrikált ő még TV antennát, fregolit és kerti ágyat isEgyszer régen már megfogadtam, hogy én aztán soha, de soha az életben nem megyek többet nyári kyo edzőtáborba. Aztán teltek múltak az évek és úgy alakultak a dolgok, hogy egyszer csak azon vettem észre magam, hogy pont egy ilyenben vagyok. A régi emlékek alapján egy fontos célt tűztem ki magam elé: túlélni az egészet, s lehetőleg sérülés nélkül. És az sem lenne mellékes dolog, hogy jól érezzem magam.

Ez utóbbihoz már az elején kiderült, hogy minden feltétel adott, hiszen az elhelyezésre és a társaságra nem lehetett panasz. A többit meg majdcsak megoldjuk valahogy, hiszen az nem lehet, hogy a fiatalok minden évben elmennek edzőtáborozni, az öregek meg ne legyenek képesek ugyanazt végigcsinálni! (A klubban ketten is idősebbek nálam, szóval én még ráadásul nem is vagyok öreg!)

Így hát belekezdtünk. A menetrend a régről ismert, megszokott sémát követte: hajnalban edzés, utána reggeli, majd edzés, ebéd, edzés, evés, alvás. Ez utolsó pont fiatalok esetén esti bulizásssal és a feketeövesek folyamatos ébrentartásával cserélődött fel, aminek az lett következménye, hogy a Bushido klub többsége a pihenőidőkben látványos békaügetéses erődemonstrációt tartott az érdeklődők nyilvánossága előtt a focipályán... Mindez szép környezetben, hegyi levegőn zajlott az egykori Csillebérci Úttörőtábor területén.

Az edzések kellemes hangulatban teltek, a lágyan simogató napon néha úgy éreztük magunkat, mint az elcsigázott francia idegenlégió tagjai a Szaharában háromnapi erőltetett menet után, de aztán rájöttünk, hogy ezek a szabad levegőn tartott tréningek sokkal kellemesebbek, mint a 70 fokra felhevült és párától csöpögő tornacsarnokban két órán keresztül intenzív mozgás közben izzadni. Azonban voltak olyanok, akik ez utóbbi alkalmakkor meg sem izzadtak! (Őket valószínűleg a cirkuszban fogják alkalmazni hamarosan...)

15 dan próbál ráugrani a labdát tartó szerzőre Nemzetközi rangadó yokushin vízilabda a fair-play szabályai szerint

15 dan próbál ráugrani a labdát tartó szerzőre

Nemzetközi rangadó

Kyokushin vízilabda a fair-play szabályai szerint

A harmadik nap táján már picit fáradt voltam, a reggeli felkelés – illetve a nap közbeni bármelyik felkelés- egyre nehezebben ment, de kezdtem ráérezni a dolog zamatára. Néha úgy éreztem, hogy én ezt szeretem csinálni. Lehet, hogy tényleg szeretem? Igen! Egyébként otthagytam volna az egészet. Mellesleg a táborban olyan dolgokat tanulhattam, amire máskor nincs lehetőség, s ezeket olyan mesterek tanították, akiktől megtiszteltetés bármit is ellesni. Az idő hihetetlen sebességgel haladt, s ez valószínűleg annak tudható be, hogy jól éreztem magam. Azonban még hátravolt egy nap, az utolsó. Ezen a napon az erőfeszítéseket azzal jutalmazták, hogy a legkitartóbbak még egy vizsgaedzésen is részt vehettek, ahol a maradék erejükkel bemutathatták, hogy mire képesek. Aki megfelelően szerepelt, az megkapta a szintjének megfelelő övfokozatot. És ezzel véget is ért az edzőtábor. Én túléltem. Tetszett.

Tamás Zoltán 6. kyu
Bushido Sportegyesület


A szerzőt "avatják"A napszúrást, orrvérzést, bibis kezet és a lekakaózott pólót nem számítva baleset nélkül úsztuk meg! Ez pedig nemzetközi edzőtáborban, számtalan hiperaktív gyerkőccel és tinédzserrel önmagában jelentős érdem. Ha pedig a tábor végén tartott övvizsga eredményét is tekintetbe vesszük, akkor kész siker. Ennek okát talán egyik sempai barátunk fogalmazta meg legtalálóbban: "Ti vagytok a legszervezettebbek…" – jelentette ki. "Talán kicsit túlságosan is" – tette hozzá némi tűnődés után. Gyakorló apukaként azt gondolom szükség volt erre a szervezettségre és fegyelemre. Egyesületünk régi gyerkőcei kezdenek felnőni, egyre többet akarnak, tudnak, és még többet mernek. Az apróságok, az újak pedig támogatást, védelmet, információt igényeltek az idegen környezetben. A "mikor lesz", "milyen nehéz", "hány kör" napi szinten számtalanszor feltett kérdés körükben. Nagy a felelősség a táborvezetők, egyesület vezetők vállán, ha a szülőknek sértetlenül akarják a tábor végén visszaadni csemetéiket. Mindezek ellenére lurkóink mindegyike megkapta az életkorának, tudásának és komolyságának megfelelő szabadságot.

A táborban szinte minden a sport, azon belül a karate körül forgott. Ennek lett alárendelve a pihenés, a szórakozás, de még az étkezés is. Jól emlékszem még arra az időre, amikor én általános iskolásként vettem rész edzőtáborban – ezelőtt majd negyed századdal. Akkor kicsit alulról szemlélve a felnőttek erőfeszítéseit, kitartását, izzadó arcát, összeszorított fogait amely saját ajkát harapja, nagyon messze éreztem magam a tábor szellemétől. Most én voltam a felnőtt és szűkebb pátriámat nekem kellett bátorítanom, hittel feltöltenem. A korabeli edzések egyetlen korosztálynak szóltak, lefelé (felfelé), nem lehetett kilengés. Mára nemcsak kitűnő karate mesterek, hanem hihetetlenül magas pedagógusi érzékkel megáldott oktatók képződtek. Érdekes volt megfigyelni, ahogy a kisebb tapasztalattal rendelkező oktatók felfelé erőltették egyik apukatársam lábát, majd az éles szemű tapasztaltabb mesterek türelemre és fokozatosságra intették, nyugodtan lejjebb tolva a túlerőltetett testrészt. Ilyenkor látom igazán azt, hogy a karate mindenkinek tud adni valamit kortól, tudástól és képességektől függetlenül!

Fésüs Péter 6. kyu
Bushido Sportegyesület

A tábor vezetői
A tábor vezetői

A Bushido Sportegyesület tábori résztvevői
A Bushido Sportegyesület tábori résztvevői

Képek

Tábori élet Gyakorlás Övvizsga Eredményhirdetés, avatás