Vaskakas Kupa 2004
Reggel nyolckor indultunk
22-en Budapestről kisbusszal. A közös utazásokat nagyon szeretem, mert
ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni. Az út meglehetősen hosszúra nyúlt,
mert a busz által diktált tempó elég komótos volt, de pont ez adta a „feeling”-jét.
Az első benzinkúti tankolásnál kikerült a busz hátsó ablakába a klub
emblémája, onnantól kezdve sorra húztak el mellettünk olyan autók, ahonnan
leendő ellenfeleink integettek. Odaérve Öttevényre érve már mindenkit gi-ben
találtunk, szóval egy picit elkésve éreztem magam (az elkésés ténye
egyébként igaz is volt). Ez kicsit kényelmetlen érzés számomra, mert
szeretem a pontosságot, de mivel még egy jó félóra volt a kezdésig, simán
elkészültünk.
Az ünnepélyes bevonulás előtt közösen melegítettünk be. Ez számomra az egyik legjobb ráhangolási módszer a versenyre. Egyedül nem szeretek melegíteni. A megnyitó után szembesültem a ténnyel, hogy súly- és korosztályomban csak két ellenfelem lesz, s abból is egyik saját egyesületemből. Számomra ez az egyik legnagyobb kihívás éles helyzetben: olyan ellen harcolni, akit jól ismerek, és ő is jól ismer engem. Ilyenkor mindent, ami gondolatban, lélekben hátráltatna, azt le kell győznöm magamban; túl azon, hogy az ismert és begyakorolt mozdulatok helyett meglepetést is szereznem kell. Végül elérkezett az idő, és elkezdődtek a küzdelmek. Feltűnt, hogy nagyon csendes a verseny, nem szurkolnak a nézők. Szerencsére, ahogy fokozódott az összecsapások tétje, úgy jöttek bele a nézők is a buzdításba. Első küzdelmemen elég hamar sorra kerültem, s egyből csapattársam ellen. Miután sikerült legyőznöm őt, jókora szünet következett számomra, a következő összecsapásomat későbbre időzítették. Szerencsére nem volt időm unatkozni, szép számmal voltak csapattársaim, barátaim, akikért szurkolhattam. Azokban a súly- és korcsoportokban, ahol kevés versenyző volt, ott körmérkőzést vívtunk párhuzamosan két szélső, kisebb küzdőtéren. Több versenyző esetén egyenes ági kieséses küzdelmek zajlottak, amelyek döntőjét a középen elhelyezett tatamin vívták. Az elődöntők vége felé került sor második összecsapásomra. Úgy mentem be a küzdőtérre, hogy szét kell kapnom darabokra, akárki is áll velem szembe. Nem vagyok kis termetű, ritkán kerülök össze magamhoz hasonló magasságú ellenféllel, de az első döbbenetet a velem szemben álló mérete okozta. A szervezőknek sikerült egy velem egyforma magas embert szerezniük. A végén derült ki, hogy ő jobban meg volt illetődve. „Ennek fele sem tréfa” – gondoltam és belevágtam. A hosszabbítás során sikerült beváltanom kitűzött célomat. Kitartásomnak és nyomulásomnak köszönhetően győztem le őt annyira, hogy következő meccsére (csapattársammal) már nem tudott kiállni, sőt a dobogón sem jelent meg. Szerencsére komoly baj nem történt, de ott a tatamin az ember nem érzi, hogy mekkorát ad és kap. Mikor kihirdették győzelmemet, nagyon örültem, ez volt életem harmadik 1. helyezése. Többi csapattársam is jó eredményeket ért el, ami külön öröm számomra. A díjkiosztás és a közös fényképezés után pedig elindultunk haza, egy újabb hangulatos utazásba vágva bele, amit az időközben leszálló este még izgalmasabbá tett. Ez a másik mellékesnek tűnő dolog, amit a versenyekben szeretek: csak késő este érünk haza, miután egy sikeres verseny és sok közös, jó hangulatú beszélgetés áll a hátunk mögött. Ujlaky Csaba 2. kyu |
|
|
|
Rövid videó
(wmv formátum)
|
|
Mikor megtudtuk hogy a következő verseny Győrben lesz, elkezdtünk gőzerővel készülni a Vaskakas-kupára. Mindenki úgy indult el, ahogy bárki más tette volna: győzni fogok. Korán reggel indultunk, hogy odaérjünk a mérlegelésre azzal a busszal, ami azóta mindenkinek a szívéhez nőtt, mert minimum 30 éves lehetett és 60-nál gyorsabban még lejtőn lefelé hátszéllel sem ment.
Kicsit késtünk a mérlegelésről, de elnézték, mert odaszóltunk telefonon, hogy késni fogunk. Általában rengeteget szoktunk várni a mérlegelésre, de ezen a versenyen nem így történt, ahogy odaértünk már sietni kellett. Mikor megvolt a mérlegelés, vártuk a sorsolást, amit Sensei tudomásunkra adott, bár mivel nem ismertük az ellenfeleket ezért a nevek nem sokat mondtak nekünk, ezért jobban érdekelt minket a súlyuk.
Ezalatt át kellett öltözni, majd megkezdődött a bevonulás, egyesületek szerint. Miután ez is megtörtént akkor megkezdődött a verseny. Szép sorban haladtak a fiatalabbaktól az idősebbekig. Minden egyes egyesületbelinek odamentünk szurkolni, ha pedig több páston egyszerre volt Bushido-s akkor nem győztünk rohangálni, hogy mindenkinek tudjunk szurkolni. Én úgy gondolom, hogy hasonló (jó) eredményekre lehetett számítani a verseny előtt. A hazamenetel már gyorsabban telt, legalábbis úgy tűnt. Útközben megettük a maradék ennivalót, innivalót, édességet, majd a kedvenc buszunkon néhány óra alatt haza is értünk, ahol már vártak mindenki az otthoniak.
Lakatos Dávid 3. kyu
Bushido Sportegyesület
|
|
|
|
|
|
A fényes „aratás”!
2004. május 15-én elmentünk egy Győr melletti falucskába Öttevénybe. 800-kor indultunk és 1100-re értünk le. A versenyző csapat külön busszal, a nézők kocsival mentek. Az igaz, hogy jó sokára értünk le, de csak azért, mert lassú volt a busz, és mert nehezen találtuk az arra vezető utat. Szerencsére leértünk és siettünk a mérlegelésre, majd utána az öltözőkbe. Az átöltözés után az épület előtti füves részre mentünk bemelegíteni Linda Sensei segítségével.
Három pást volt. Az elsőn a kisebbik korosztály, a másikon én és a felettem lévők indultak. A harmadikon a döntő mérkőzések zajlottak le a későbbiekben. A Bushido-s nézők pont azzal a pásttal szemben foglaltak helyet, amelyiken saját csapatuk versenyzett.
Elkezdődött a verseny, a küzdő ellenfeleket pedig sorban szólították a küzdőtérre. A verseny déltől egészen este hatig tartott. Ezután jött a díjkiosztás. A dojo-m jól szerepelt, 4 első, 6 második és 1 harmadik helyezés született, Attila sensei ismét büszke volt ránk. Én is örültem, mert a 4 első helyezés közül enyém lett az egyik, amiért megdolgoztam. A verseny után, pedig remélem, hogy további sikereket ér el a Bushido Sportegyesület.
Kiss Brigitta 7. kyu
Bushido Sportegyesület
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|