IV. Dunaharaszti Ashihara Kupa

 

A "Felcsút Kupa" után egy héttel később, már arra keltem, hogy megyünk a következő versenyre. Viszont most a szokásos buszos utazás helyett, kocsi konvojjal indultunk útnak. Ennek oka volt az, hogy a verseny jóval közelebb volt, és a buszt szinte soha nem sikerült kellő fővel megtölteni. Sebaj, a kocsis vonulásnak is meg van a maga feelingje… Reggel mindenki bevágódott egy-egy kocsiba, attól függően, hogy hol mennyi hely volt. Elég hamar leértünk a helyszínre, ahol első ránézésre is úgy tűnt, hogy jelenlétünkkel megkétszereztük a versenyen indulók létszámát. Itt most a szokásos rend lépett fel. Tehát ott voltunk reggelre, és a mi korcsoportunk csak délutánra került sorra. De addig is a kicsiknek szurkolhattunk, és örülhettünk is a sikereiknek. Végül elértünk a saját csoportunkhoz, ami a saját küldöttségünkön kívül, csak egy főből állt még, akivel viszont már nagyon sokszor találkoztunk. Az elmúlt idők elég sok kempo-s edzésének köszönhetően, elég jól mentek a küzdelmek, minden meccsen pontokkal nyertem. Főleg fogásból történő ashibarai-t használtam, és az így földre vitt ellenfél után küldött tsuki-kért kaptam a pontokat. Ez úgy tűnik a bíróknak is tetszhetett, mert végül megkaptam a legtechnikásabb versenyzőnek járó különdíjat is, az első helyem mellé.

 

Így elmondhatom, hogy igen-igen eredményes hetet produkáltam. Persze nem csak én, hanem az egész egyesület hozta a kitűnő formáját, és így a csapatverseny béli elsőséget is megszereztük az ashihara versenyen.

Ez is remekül mutatja, hogy milyen eredményes, jó, összetartó egyesület a miénk. Sőt annál hogy egyesület, annál még több is!

sempai Ujlaky Csaba 1. dan


A "Felcsút kupa" után egy héttel később az Ashihara versenyre mentünk Dunaharasztiba. Ez a terem még kisebb volt mint Felcsúton. Az én csoportomban megint csak hárman voltunk. Az orosz hangzású nevet viselő Ashiharásnak Ecsedi Lászlóval nem volt könnyű dolga, de sajnos az előző verseny sérülései még fájtak sporttárs-barátomnak, ezért végül is nagyon csúnyán de legyőzték.

Azután én következtem és a meccs előtt, sokan odajöttek bíztatni de, ez másmilyen bíztatás volt, mint amit eddig kaptam. A mérkőzés vége felé már üvöltött az egész terem. Sikerült ellenfelemet legyőzni és a mérkőzés után más klubból is odajöttek gratulálni. A verseny után elvittük "Ecskát" a baleseti sebészetree. Nagyon későn értünk haza, de szerencsére kiderült, hogy nincs komolyabb baja. Örömünket fokozta, hogy a sok dobogós helyezés mellé még csapatban is mi lettünk a legjobbak!

sempai Ábrahám Viktor 1. dan

Mivel már március óta nem volt alkalmam versenyen részt venni ezért nagyon vártam, hogy újra versenyezhessek. Éppen ezért örültem annak, amikor megtudtam, hogy lesz ez az Ashihara verseny, ahol a Kyo-s szabályoktól kissé eltérő módon lehet majd küzdeni.

Örömmel láttam, hogy az egyesületből rengeteg új karateka jelentkezett megmérettetni magát és hogy már az egészen fiatal gyermekek is sikeresen szerepeltek. Nagyon sok izgalmas küzdelmet láthattunk, bár számomra a juniorok „csatái” voltak a legfontosabbak. A nehéz súlycsoportban összefutottunk egyik régi nagy ellenfelünkkel, akit Sempai Csaba ismételten legyőzött és ezáltal megnyerte a versenyt. A könnyűsúlyban láthattuk a mindenki által legizgalmasabbnak nyilvánított meccset, amiben Sempai Viktor „revansot” ígért az orosz karateka Ecskán elkövetett sorozatos erőszakosságaiért. A revans sikeres volt és Sempai Viktor – Sempai Csabához hasonlóan – szintén 1. helyen végzett a junior kategóriában.

A verseny előtt nagyon jó eredményekre számítottunk, ugyanis majdnem rekord számú versenyzővel indultunk. Nem tévedtünk sokat, ugyanis a rengeteg dobogós helyezés mellett, Shihan is aranyérmes lett, mivel sikerült a csapatbajnokságot is megnyernünk, és ez a hír sokunknak mosolyt csalt az arcára, hisz sokan vannak, akik Shihant még soha nem láthatták éremmel a nyakában és kupával a kezében.

Összességében szerintem egy nagyon izgalmas, élményekkel teli versenyben lehetett része mindenkinek, aki ellátogatott erre a kellemes hangulatú versenyre. Azt kívánom minden Bushidosnak, hogy soha ennél rosszabb versenyünk ne legyen, és további sok sikert kívánok az új és „régi harcosoknak” egyaránt.

Osu!

Vass Viktor 1. kyu


A kupa megrendezésére 2005. május 13-án került sor. Reggel 9-kor indultunk az Eötvös Loránd Általános Iskola elől. (Amíg más alkalmakkor egyesületünk pártfogói buszokat bérelnek, hogy lejussaunk a versenyre, most autókonvojjal mentünk. Amikor megérkeztünk a versenyre mérlegelés után még jó fél órán át beszélgettünk a tornateremben, utána elvonultunk az öltözőkbe. Körülbelül 20 perc múlva szóltak, hogy be kell vonulni a terembe, kezdődik az ünnepélyes megnyitó.. A tényleges verseny (az egyéni bemelegítések után) 11-kor kezdődött el. Legelőször a legkisebbek mérkőzéseit láthattuk utána a kicsivel nagyobbakét és így tovább. A versenyről még annyit, hogy - a résztvevők tudják, hogy kire gondolok -, hogy volt a verenyzők között olyan, aki lehet, hogy jó harcos, de a jó karatekához még sokat kell tanulnia.

Legnagyobb meglepetésemre az utolsó küzdelem és az eredményhirdetés között alig telt el tíz perc. Itt újabb ünnepélyes bevonulás következett, majd kiosztották a díjakat. Nekem személy szerint nagyon nagy élmény volt ez a nap, ugyanis ez volt életem első versenye és kytegóriámban első lettem. "Természetesen" sok más díjat is elvittünk és a csapatversenyt is megnyertük.

Németh Levente 7. kyu

Életem első olyan verenye, amelyiket nem a saját egyesületem rendezett. Csak egy hetem volt felkészülni, bár előtte végig csináltam a kempo versenyre való edzéseket, de azon a versenyen még nem indultam.

Tehát május 13-át egy életre megjegyeztem. A versenyzők és a szurkolók az Eötvös iskola előtt 9-kor gyülekeztek. Külön busz nem volt, így a szülők és a lelkes szurkolók vittek minket a helyszínre, ami Dunaharasztiban volt. Bár két autó külön ment, a csapat szerencsésen megérkezett az iskolába, ahol a versenyt rendezték.

Ugyan nem mi érkeztünk meg először, de a versenyzők többségét mi adtuk. Már az öltözőben megismerkedtem az egyik ellenfelemmel, aki nagyobb, magasabb, de tapasztalatban gyengébb volt. Az elején, a szabályok ismertetése után a kisebbek küzdelme kezdődött meg. Ez egy kicsit sokáig tartott, de utána eljött a várva várt alkalom. Az első ellenfelemet sikeresen legyőztem. Egy pár sikeres bordára mért ütés, az ellenfelem elfáradt és egy percen belül kihirdettek engem, mint győztest.

Egy kör pihenő és már megint én következtem. Sajnos azt a mérkőzést elvesztettem, de a tapasztalatomat sokkal növelte. Nem akarok mentségeket keresni, de egy kicsit váratlanul ért a sok dobás, amit ellenfelem véghez vitt rajtam. Így tehát 2-dik helyezést értem el.

Ezek után a nagyok küzdelmei következtek. Hogy ki hanyadik lett pontosan nem tudom, de sokszor nyertünk. Sajnos egy sérülés is történt, amit egy vad ellenfél okozott. Nagyon sok szép eredmény született. Sok-sok tapasztalattal és nagyon boldogan távoztam. Ezen a versenyen felbuzdulva megfogadtam, hogy sokkal több versenyen fogok részt venni. Mivel köt a fogadalmam, már a Vaskakas vagy a Nagy-Kun kupára készülök, de előttem van még egy nyári tábor is.

Fésüs Lilla 4.Kyu

1 év... Elég sok időt kihagytam, hogy újra vesenyezek. Azért is indultam mert tetszett az új verseny-szabály lehetett fogni. 4 voltunk, de az egyik lány betegség miatt nem lépett pástra. Így maradtunk 3-an. Asiharás lány, az egyik klubtársam és én. Sajnos 3. lettem, mert én voltam a legkönnyebb és junior korcsoportban indultunk. Mindketten mawashi geri-vel nyertek ellenem. Végülis 1 év után jó volt újra pástra állni.

Molnár Timea 5. kyu


A lelkes közönség

További képek

Gyermek küzdelmek Leány küzdelmek Fiú küzdelmek Díjak, díjkiosztó