Beszámolók Kancho Soeno II. Európai Szemináriumáról - Bp.

Kancho Soeno – beszámoló 4.

Első nap, (csütörtök) amikor álltuk a sorfalat, én viszonylag elöl álltam, ahogy áthaladt az úton mellettünk rögtön meghajoltam és köszöntem.

Kancho boldogan integetett az autóból, majd kézfogással üdvözöltük.

Este 7-kor, elkezdődött az edzésem, nagyrészt erősítő feladatok voltak, ezeket egész jól bírtam. Az egyik feladat érdekes volt, mert ilyet ritkán csináltunk, ezért elég nehéz is volt:

fél kézen fekvőtámasz-tartás 5 percig.

Az a fekete öves mester, aki Kanchoval jött mindig nevetett, amiket Kancho mondott neki.
Nagyon tetszett Kancho és Seigusa Senpai gi-je, a 2010-es tigris évét jelképezte.

Pénteken két új Shidokan - katat tanultunk, nekem először nem nagyon ment.

Szombaton elérkezett a vizsga napja!
A Gulnerben kezdődött az edzés délelőtt, kicsit izgultam a vizsga miatt, de ezt megelőzte egy kesztyűs edzés ahol fejre is lehetett ütni. Szilágyi Bencével voltam, a box-kesztyűmet nem hoztam sem a fogvédőm, mert azt hittem előző napokon lesz a kesztyűs edzés, de kaptam kesztyűt kölcsön, és egymás fejét is ütöttük. Párszor behúztunk egymásnak ami kicsit fájt, de utána már nem is éreztük. Tetszett ez az rész, mert újdonság volt a fejre ütés, de én alapból is szeretek fejre ütni.

Az edzés következő részében a földrevitelt gyakoroltunk, ezek a gyakorlatok azért is voltak jók, mert beválhatnak az utcán is. Kicsit meghúzódott a kezem, de a később már nem is éreztem.

Szóval a földharc után eljött a katák bemutatása.

Kedvenc katámat kellet bemutatnom, de mivel másoknak is ez volt a kedvence, ezért hárman is a Tsuki-no kata-t mutattuk be. Nem számítottam arra, hogy másik katat is kell bemutatni, de ez is ment: Gegsai-dai.

Mivel izgultam, reketten ment az Ibuki . . . A többi szerintem simán ment.

Deszkatörés is volt . . .
Csak kevés volt a hely az ajtóba, de azért láttam . . .
A kicsik is törtek min. 1 deszkát.

Övek és Diplomák kiosztása volt, amikor engem szólítottak felálltam és gondoltam, megkaptam 3. kyu-t, megtapsolnak és leülök.

Csak hogy, Shihannál barna öv és certificate-volt, és az nekem szólt, nagyon meglepődtem és örültem neki.

Kancho ittléte alatt tanultam pár dolgot. Jó volt Kancho szemináriuma.

Füzes Henrik 2. kyu

. . . a küzdőgyakorlatok. . .

 

Kancho Tigrises Gi-je

 

A barna öv és a certificate Kancho-tól

 

Kancho Soeno – beszámoló 3.

Kancho Soeno érkezéséről szóló levél után 2 hónapig szinte csak arról szóltak napjaink, hogy mivel és hogyan készüljünk a fogadtatására és a pár napos ittlétére.

Szerda este 10 órakor érkezett meg a gép Japánból. Az összes danos mester a reptéren várakozott.

. . . és végre megérkezett . . .

Barátságosan és mosolyogva köszönte meg, hogy fogadtuk őt, bemutatta tanítványát, majd elindultak a szálloda felé.

Nagy izgalommal vártuk az edzéseket, főleg az aktuális danvizsgázók miatt.

Az elmúlt évekhez hasonlóan karate gi-ben sorakoztunk fel az iskola előtt. Ez a ceremónia mindig nagy hatással van a Japán mesterekre. Most is így történt. Mindenkit egyesével köszöntöttek kézfogással, majd egy jó hangulatú fotózás után megkezdődtek az edzések.

A fordításban segítségünkre volt Toshi Sensei, akit Szentesen ismertünk meg Sensei Brezovai által.
Mint kiderült Toshi édesapja és Kancho édesapja jó barátságban voltak egymással.

Az edzések jellege az eddigiekhez képest változott. Idén a Shidokan formagyakorlatokra fektette a hangsúlyt, de nem hiányozhattak a jópofa erőnléti gyakorlatok sem. Ismét kiderült, hogy többet kéne erősítenünk.

A gyerekekkel átismételte a kihon-t, alap formagyakorlatokat, majd játékos, rávezető küzdőgyakorlatokkal kápráztatta el őket.

A danos mesterekkel külön foglalkozott és törekedett rá, hogy a két – számunkra új – Shidokan-os katát szinte tökéletesen megtanuljuk, hogy a későbbiekben ezeket tovább adhassuk.

A vizsga előtti edzésen páros küzdőtechnikákat gyakoroltunk, Toshi-tól tanulhattunk egy két fogás-szorítást, földrevitelt, majd Kancho Kick-Box technikákat és iskolázási gyakorlatokat mutatott be.

A vizsgázók már kellően idegesek voltak, ehhez még hozzátett, hogy a formagyakorlatokat egyedül kellett bemutatniuk, így a többi tanítványt leültették a vizsgázó köré. Ez a fajta megmérettetés sajnos látható volt a technikai pontatlanságokon. Saját tapasztalatomból tudom, hogy ehhez bizony hozzá kell szokni…

Újdonság volt még, hogy Shihan beiktatta a vizsga végére a deszkatörést, de láthatóan evvel senkinek nem volt problémája.

A sikeres vizsgázók megkapták a diplomájukat, övüket, majd rövid értékelés után Kancho elmondta, hogy mennyire jól érezte magát ismét nálunk és jövőre biztosan találkozunk!

Sensei Bitai Melinda 3. dan

Kancho tanít

 

Kacho Kata

 

 

Élményeink – beszámoló 2.

Először furcsa volt, hogy mindenki kezet fog a mesterrel és aztán az edzés végén mindenkivel, de aztán jó volt így elköszönni mindenkitől.

Szombaton eléggé megijedtünk, hogy majd rendesen küzdenünk kell, és nem csak egymás párjai leszünk, de aztán kellemesen csalódtunk, mert nagyon érdekesek voltak azok a gyakorlatok, amiket a matracon kellett csinálnunk.

Egyszer hozzánk is odajött a Kancho, és nagyon kedves volt velünk is.

Amikor a vizsgázóknak, egyesével be kellett mutatniuk a katákat, az hihetetlen volt, mert olyanokat csináltak, amiknek mi még a nevét sem hallottuk és persze izgultunk is, hogy el ne rontsák, szóval az nagy élmény volt.

Osváth Veronika 10. kyu

 

Féltem egy kicsit a Kancho-val való találkozástól, de be kell, hogy lássam kellemesen csalódtam. Nagyon kedves volt Ő is és a tanítványa is. Folyamatosan mosolyogtak. A legszembetűnőbb talán a másik ember – legyen az gyerek, nő vagy férfi – személye iránt tanúsított tisztelet volt. Nem voltak önteltek, elbizakodottak, erőszakosak, hanem egyszerűen, szeretettel akarták átadni azt a tudást, amit Ők évtizedek alatt sajátítottak el.

Biztos vagyok benne, hogy az ilyen események hatása, minden karatekára csapatépítő, pozitív szellemmel hat. Megerősíti őket abban, hogy érdemes edzésre járni, mert a kemény edzések nem csak a testi adottságokat, hanem az ember jellemét is alakítják.

 

Osváthné Szabó Ágnes 10. kyu

 

 

Kancho Soeno 3. eljövetele – beszámoló 1.

Vendégünk volt KanchoYoshiji Soeno, a Shidokan Karate stílus alapítója, 9. danos nagymester. Nehéz erről írni szentimentális jelzők nélkül, de azért van abban valami fennkölten mellbevágó, ha az ember kezet foghat a Kyokushin Tigrissel - akárhogyan is nézzük, ez a kedves idős japán úr (btw, egy arra tévedt járókelő kínainak nézte) egy élő legenda, vele edzeni, előtte vizsgát tenni óriási megtiszteltetés. Ez az alaphang.

Habár örömteli, ünnepi esemény egy ilyen látogatás, rendesen bennem volt az ideg az első edzés előtt. És nem is távozott szombat délutánig. Eddig csak ismerkedő jellegű, könnyed edzéseken vettem részt Kancho irányítása alatt, most pedig 3 edzés várt rám, a végén vizsgával. Így visszatekintve elmondható, hogy a nagy halál szerencsére elmaradt, pedig számítottam rá, hogy legalább egyszer szét fogok esni valamelyik edzésen. 1-2 gyakorlaton kívül (pl. 2x5 perc félkezes fekvőtámasz tartás, nézni is tereh) azonban végig tudtam csinálni legjobb tudásom szerint az edzéseket; nyilvánvalóan az egyik mélypont a vizsga-formagyakorlatom bemutatása közben ért, de erről majd később.

Kancho úgy döntött, hogy ezen a szemináriumon a fő fókusz a Kata-kon lesz. Ami engem illet, rámfért. Nemcsak azért, mert általában lassan fejlődöm a formagyakorlatok terén, hanem azért is, mert sok-sok Bunkai segítségével közelebb kerülhettem a mozdulatok megértéséhez, ezáltal a sikeresebb végrehajtáshoz. Még az olyan alapvetőnek tekinthető elemről, mint például a Yoi Dachi, kiderült egy csomó új dolog - eddig körülbelül 4 ponton csináltam valami – egészen – mást (nem nüanszokról van szó!), mint amit a szemináriumon Kancho tanított.

Mert Kancho tanítani jött - a maga közvetlen, barátságos stílusában elmagyarázta, hogy miért rossz, amit csinálunk. Habár nyilvánvalóan százszor többet tud a Karatéról, mint én, egy percig sem éreztette azt, hogy hülye lennék. Nem, Kancho türelemmel, kimerítő részletességgel oktatott, mintha egy kisgyermeknek magyarázna, aki nem azért nem tud valamit, mert gyengeelméjű, hanem mert még az adott dolog ismeretlen vagy alig ismert számára. Hát így voltam én többek között a Yoi Dachi-mmal, a Shuto Mawashi Uke-mmal, a fejre ütéssel, a tanult földharc technikákkal, valamint a Shidokan Kata-kkal.

Ez utóbbiakról - szégyen vagy sem - eddig azt sem tudtam, hogy vannak. Kancho két Kata-t fejlesztett ki a Shidokan stílusban, a Kacho-t, illetve a Shikon-t. Nekem egyelőre nem sikerült megbirkóznom a koreográfiákkal, a közös gyakorlások során iszonyúan gyilkoltam a Kata-kat, de Kancho nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy mestereink olyan szinten elsajátítsák ezeket a Kata-kat, hogy később tudásukat átadhassák. Az majd borítékolhatóan nem lesz egy könnyű menet.


Mi, színesövesek a Kancho-t elkísérő Senpai Seigusa segítségével átvettük a Taikyoku és Pinan Kata-kat - nem számoltam, hányszor hajtottuk végre ezeket a formagyakorlatokat (valószínűleg nincs annyi ujjam), ennyire talán még sosem fáradtam el Kata-zás közben. Merthogy pihenő nem volt, fél óra után lógott a gí felsőm, lógott a belem, de nyomtuk tovább erővel, fókusszal (mint otthon kiderült, másfél kilót izzadtam le magamról ezen az edzésen). Kancho pedig figyelt, és időnként maga köré csoportosított minket, hogy elmagyarázza, hol és mi módon kellene (jobbára jelentősen) másképp fordulnunk, ütnünk, rúgnunk. Kiemelte azt is, hogy legyünk nyitottak, nézzünk meg más stílusokban hogyan hajtják végre ezeket a Kata-kat, technikákat - elkalimpálnunk nem kell tudni mindet, csak a Shidokan-félét, de legyünk tisztában a különbségekkel.

Az utolsó napon a közös küzdőkombinációk gyakorlása, a földharc és a fejreütéses edzés után eljött a vizsgák ideje is. Be voltam tojva rendesen, azt hiszem, ez a kijelentés senkit sem ér a meglepetés erejével. Nem is akarom nagyon bő lére ereszteni, mert nincs mire büszkének lennem - a 2 Kata-t (Pinan Sono Yon + San) gyakorlatilag ott rontottam el, ahol csak lehetett, olyan helyeken is, ahol eddig még sosem. Mindezt a szeminárium résztvevői előtt. Kancho azonban állta a látványt, sőt, 2 nyakleves helyett (Kiai-jal) udvariasan megtapsolt, és megkaptam tőle az 5. kyu-s tanúsítványomat.

.,,,,,,,,,,,,,,,,,.Az 5. kyu


Hogy aztán Shihan mit vasal be rajtam ennek fejében, az már egy másik történet - remélhetőleg annak krónikája majd nem csak a nekrológomban lesz olvasható.

Osu!

Sólya Zoltán, 5. kyu