A Kyokushinkai

Kyokushinkai kandzsiA stílusalapító Masutatsu Oyama Hyung Yee Choi néven 1923-ban született Délkelet-Koreában. A harci művészetekkel Mandzsúriában ismerkedett meg, ahol nővérénél tartózkodott. A 9 éves fiú megnézett egy birkózóversenyt, melynek hatalmas termetű győztese a nézőket kezdte molesztálni, új ellenfeleket keresve. A kihívásra egy kis termetű idénymunkás válaszolt és a bajnok pár másodperc múlva véres fejjel feküdt a földön. A gyermek Yee-re nagy hatást tettek a történtek, és tanítványnak jelentkezett. Két évig tanult mesterénél. Minden edzés kimerítő volt, tele lelki és fizikai próbatételekkel. Élete végéig tartó indíttatást kapott, miszerint a kisebb is legyőzheti a nagyobbat, ha belső és külső erejét egyaránt fejleszti. Miután oktatója hazautazott, az irányítás nélkül maradt fiú elbizakodottá vált, társain próbálgatta erejét, amitől apja kegyetlen megtorlásai sem tartották vissza. Ugyanakkor rá akart cáfolni apja szavaira: "soha nem viszed semmire". Elhatározta, hogy politikus lesz, de ehhez ebben az időben egy koreainak csak Japánban nyílt lehetősége, katonai pályán. Így 1938-ban, 15 évesen Japánba költözött, és a Yamanashi Katonai Akadémia diákja lett. A szintén koreai származású Oyama család fogadta be, tiszteletből az ő nevüket vette fel, és elhatározta, a harci művészetek terén fog nagyot alkotni. Tanult ökölvívást, judót, kendót, majd a karate következett. Shotokan karatét kezdett el tanulni, később Gichin Funakoshi tanítványa lehetett, de kiábrándultan hagyta ott. Funakoshi tiltotta a szabad küzdelmet, a karatét elsősorban jellemfejlesztő eszköznek tekintve. Oyama átpártolt a goju-ryu karatéhoz, ahol pártolták a szabad küzdelmet. Tanárában, a félelmetes erejű Cho Hyung Ju-ban pedig megtalálta azt az igazi tanárt, aki a testi ereje mellett a jellemét is igyekezett fejleszteni. Tanulmányai során goju-ryu-ban és judo-ban 4. dan, shotokanban és kendo-ban 2. dan fokozatot ért el.

A háborúban vadászpilóta-kiképzést kapott, kamikazénak jelölték, de Japán kapitulációja miatt harci bevetésen már nem vehetett részt. A háború befejeződése után egy ideig testőreként kereste a kenyerét, és nap mint nap összetűzésbe keveredett a megszálló amerikai katonákkal. Egy hatalmas utcai verekedés után 6 hónap börtönt kapott, ahol úgy döntött, új életet kezd. A Minobu hegyen, egy kolostorban foglalkozott meditációval és mélyedt el a karatéban, majd 1000 napos hegyi edzést tervezett a Kyoshumi hegyen. Egy minden komfortot nélkülöző viskóban élt, minden idejét a karaténak szentelve. Végül 18 hónap után haza kellett térnie, mert szponzora nem támogatta tovább. Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálkozik a bikák elleni küzdelemmel, és több sikeres kísérletet hajtott végre 1957-ig, amikor egy állat súlyosan megsebezte, és fel kellett hagynia ezekkel a próbákkal. Számos külföldi bemutatón vett részt és hírnevét azzal alapozta meg, hogy menedzsere küzdelemsorozatokat szervezett neki (3 nap alatt 300 küzdelem), amelyeket mind megnyert. Ezek, valamint törésgyakorlatai nemcsak pénzt, hanem hírnevet is hoztak maga és iskolája számára. A Kyokushinkai stílust 1958-ban alapította meg. A '60-as években az Oyama-tanítványok félelmetes hírnévre tettek szert, sorra legyőzve az addig legyőzhetetlennek tartott thai bokszolókat. 1964-ben megépült a Honbu (központi dojo). 1969-ban megtartották az első japán bajnokságot, 1975-ben az első VB-t. Sosai Oyama 1994-ben bekövetkezett halálakor szervezete, az IKO mintegy tízmillió főt számlált. Sosai végrendeletében utódát is kijelölte Akyoshi Matsui személyében. Az 50 japán shibu-vezetőből 38 ellenezte az új utódot, az Oyama-család pedig anyagi okok miatt bírósági úton megtámadta és érvénytelennek nyilváníttatta a végrendeletet. Az IKO először kettészakadt, majd mind jobban tovább bomlott, jelenleg már 4 szekciója van, és szerte a világon 47 Kyokushinkai szervezet, illetve abból leszármazott stílus létezik. Az újraegyesítési törekvések nehezen haladnak, de vannak már biztató jelek. Sok magas dan fokozatú japán mester kilépett minden szervezetből, hogy csak a szakmai teendőkre koncentrálhasson, és szervezettől függetlenül tanítanak. Vannak közös versenyek, edzőtáborok, időről-időre összeülnek az európai és a világszövetség tekintélyes tagjai, hogy megtalálják a közös jövőt.

A kyokushinkai hazai története

Az 1970-as évek elején a TF-en egy lelkes kis csoport, köztük Adámy István (Shihan 7. dan) és Furkó Kálmán (Shihan 6. dan) a judo tanulása mellett valami újat kerestek. Könyvek segítségével próbáltak karatét tanulni, amihez 1972-től kaptak szakmai segítséget a Svédországból hazalátogató, akkor 3. dan fokozatú Mészáros Attilától. Az első övvizsgák 1973-ban az Ő vezetésével folytak le. 1976-ban Adámy István és Furkó Kálmán sikeres 1 kyu vizsgát teljesített, majd Adámy István Budapesten, Kovács Ferenc Székesfehérváron, Furkó Kálmán Szolnokon nyitott klubot. Adámy István 1977-ben Lengyelországban, Furkó Kálmán 1978-ban Sensei Howard Collins vezette első magyarországi nemzetközi edzőtáborban szerzett fekete övet. A szakmai fejlődés azóta töretlennek mondható. 1979-ben a 2. nyílt súlycsoport nélküli VB-n, Japánban Somogyi Zsolt (Shihan 6. dan) bejutott a legjobb 32 közé. 1982-ben Bódi István EB III. helyezést ért el. 1983-ban került megrendezésre az első Ibusz-Oyama Kupa, amelyet Sosai Masutatsu Oyama is megtisztelte jelenlétével. A magyarországi kyokushinkai karatekák külön is büszkék lehetnek arra, hogy a stílus EB-k történetében kata-ban és küzdelemben egyaránt számos első helyezést értek el a magyar versenyzők.

Sosai Oyama halála utáni szakadás Magyarországot sem kímélte: Jelenleg 4 szervezet létezik Magyarországon. IKO1, amelyről zártsága és elutasító vezetése miatt a legkevesebbet lehet tudni. IKO2, vezetője Shihan Furkó Kálmán, amely jelenleg a legtöbb klubbal és legnagyobb létszámmal képviselteti magát. IKO3, vezetője Shihan Borza József és a hollandiai székhelyű csak Európai Szövetséggel rendelkező IBK, vezetője Shihan Adámy István. A közeledés Magyarországon is elindult, köszönhetően részben a sporttörvénynek is, amely előírja a közös szakszövetségbe való tömörülést. Jelenleg a knock-down szekció néven futó közös munkában az IKO1 kivételével a többi 3 szervezet kiegészülve a Shidokan és Ashihara szövetséggel vesz részt. Ennek a közös munkának az eredményeképpen a 2002. évben már a 3. közös Knock Down Magyar Bajnokság került megrendezésre.

A kyokushinkai rendszere

Sosai Oyama nem hozott létre gyökeresen új rendszert, inkább reformátornak tekinthetjük. A technikai alapot a shotokan és a goju-ryu adja, a kata-k is innen kerültek át. A 2 kivétel-a Yantsu, amely egy kempo gyakorlat, és a Garyu, amely Sosai saját alkotása. A stílus lényegében a shotokan agresszív lerohanásait egyesíti a goju-ryu erőteljes köríves technikáival, és így válik a rendszer azzá, aminek annyian nevezik, "erő karate". A shotokan egyenes technikáit szögletesnek ítélte, így körkörösebbé, erőteljesebbé tette őket, a goju-ryu jellegzetes lágy hárító mozdulatait elhagyta. A technikák lényegét a "kör és pont" elméletével határozta meg: a test mozdulatai legyenek körkörösek, így a legerőteljesebbek, és irányuljanak egy pontba, így fejtik ki a legnagyobb roncsoló hatást.

KankuA Kyokushinkai három szóból áll:

  • kyoku jelentése: végső, vagy legtávolabbi
  • shin jelentése: igazság, vagy valóság
  • kai jelentése: találkozás, vagy összekapcsolódás
  • Összefoglalva: találkozás a végső igazsággal

A Kyokushin karate szimbóluma a kanku, amelyben a belső kör a végtelent, illetve a távoli célt, a rombusz a szervezeti egységet és az erőt, a külső befoglaló kör pedig a harmóniát, a stílusra jellemző körkörös mozdulatokat jelképezi.